Ősz – 2010

2013 július 4. | Szerző: Simi

Lassan több mint egy hónapja itt vagyok. A kaja jó, sőt mit több, kitűnő. Mindent megeszek amit adnak. Utána pedig még később is visszatérek a tányéromhoz, hátha nem nyaltam ki elég alaposan az előbb, de általában ilyenkorra már csak az emléke marad.

–    Simi, hát ennyire finom volt? Hiába nyalogatod, nem varázstál, nem lesz benne több, csak ha mi adunk. Most meg már kipukkansz annyit ettél, majd holnap kapsz még, jó? – mondja néha a Kisbarátnőm.

Úgy imádom, hogy  mindig beszél hozzám, törődik velem. Amikor meghallom a hangját, máris rohanok hozzá. A többieket is szeretem, de azért csak ő a kedvencem. Sajnos alig van itthon, legalábbis én így érzem. Abban az időpontban, amikor tudom, hogy  haza szokott jönni, már ott ülök az ajtóban és figyelem,mikor jön. Ha éppen hátul vagyok, akkor is ,amint meghallom, hogy nyílik az ajtó, rohanok elé. Jól megszeretget, utána bemegy a házba. Ha időben hazajön, akkor ő adja a vacsimat. Vannak olyan napok is,amikor egész nap itthon van és akkor többször is kijön velem játszani, bár most már egyre kevesebbet, mert hamar sötét van, meg már elég hideg is van kint.

Egyik nap, hozott egy csinos kis kötött mellényt, mert már nagyon fáztam reggelente. Olyan jó meleg. Kicsit nagy így néha kibújok belőle,de ő mindig visszaadja rám és megigazítja. Hát nem kedves? A finom kajától és a gondoskodástól már egész nagy a bundám, de még mindig nem olyan,mint volt, csak ők ezt még  nem tudják. Szóval ez vagyok én:

Kirándulni is elvittek. Van egy nagy kertjük, ahova egy “kistraktorral” mennek (hallottam, hogy így hívják). Felülhetek a mini utánfutóra. Igazi fiús móka. Ott aztán szaladgálhatok kedvemre, jó nagy gödröt ástam tegnap is. Amikor szólnak,akkor oda kell,hogy menjek. Néha belemerülök a kaparásba és észre se veszem, hogy ők már mennének haza. Ilyenkor a “kistraktor” hangját veszem észre csak, hiába szóltak előtte, hogy : „Gyere Simi, megyünk haza.” Úgyhogy spurizok utánuk,de nem hagynak itt, most már tudom. Este játszadozni szokott velem az a férfi is, aki a kocsit vezette mikor elhoztak a kedves hölgytől. Azt akarja, hogy ugassak, úgyhogy ijesztget, mintha rossz ember lenne. Nagyon élvezem, jókat ugatok és szaladgálok vele. Persze jól elfáradok utána. Éjszaka is szoktam ugatni, megbeszéljük a többi kutyával, hogy hol mi történt, van-e idegen kutya a környéken. Ha van,akkor jól megugatjuk. A Kisbarátnőm nem díjazza, amikor már túl sokat ugatok, azt mondja, hogy nem tud aludni. Ilyenkor kiszól az emeleti ablakról – mire rájöttem, hogy honnan jön a hang… megörültem, hogy az ő hangját hallom,de nem láttam sehol. Aztán miután akárhova néztem, nem láttam sehol, eszembe jutott, hogy lehet, magasabbról szól,mint ahova látok, így felnéztem és ott integetett az ablakból.

–  Jól van Simi, ügyes vagy, hogy észrevettél. Tessék abbahagyni az ugatást! Csak akkor ugass,ha baj van!

Na jó, pihenek egy kicsit, úgysincs most semmi érdekes. Volt olyan, hogy többször is ki kellett szólnia,de hát olyan izgalmas dolgokat meséltek a kutyák, a „hírláncon” keresztül, hogy nem hagyhattam szó nélkül. Egy kölyökkutya került az utcára és haza akart menni. Úgyhogy mindenki kérdezgette, merre látták korábban. Végül sikeresen hazatalált. Örültem neki, mert tudom, mennyire rossz az utcán kóborolni és várni arra, hogy valahogy hazajutsz, vagy megtalálnak. Engem megtaláltak, szerencsére jó helyre kerültem, de azért még mindig kételkedem abban, hogy örökre itt maradhatok.

Az első találkozás

2013 június 18. | Szerző: Simi

Az autós beszélgetés alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy még nem teljes az új  családom, valaki hiányzik. Ha ő is olyan kedves lesz velem, mint a többiek, akkor már nagyon boldog leszek. Igazából még mindig nem hiszem el, hogy jó helyre kerültem,pontosabban azt, hogy most már itt is maradok. Óvatosan terepszemlét tartottam és szokás szerint csendben voltam a következő napokban. Ők persze nem hagytak, kíváncsiak voltak a hangomra. Csibészeset játszottunk és ha már ennyire akarták, akkor megmutattam, hogyan tudok ugatni. Nagy sikerem volt! Ez volt az esti programunk utána. 🙂

Nagyjából egy hete voltam náluk, amikor az egyik este a fiatalabb nő (ő simogatott a kocsiban) elment valahova és pár órával később jött vissza. De nem volt egyedül, mert a kaput egy fiatalabb lány nyitotta ki. Őt még nem láttam, úgyhogy leszaladtam a lépcsőn, hogy közelebbről is megszemléljem. A kocsiból pakolt ki, amikor odaértem. Megijedt tőlem, felugrott.

–          Anya! Anya! Itt egy kutya! – szóval a másik nő, az anyukája. Na, ezt is megtudtam. De nem értem miért olyan nagy baj, hogy itt vagyok. Miért akar ott visszamászni? Nem értem. Oda nem szoktak emberek beszállni, ők általában azt a másik ajtót használják,amikor be akarnak ülni. Szépen leültem és kíváncsian vártam a folytatást.

–          Kutya?

–          Igen,kutya! Biztos, hogy jól láttam!!! Nem macska! A frászt hozta rám, majdnem bemásztam a csomagtartóba ijedtemben.

Odamentem az Anyukájához, őt legalább már ismerem, megörültem neki. Ő nem visongatott miattam. Kedvesen megsimogatta a fejem.

–          Jajj Anya! Vigyázz! Nehogy megharapjon.

–          Nem harap meg. Ő a miénk.

–          A miénk?

–          Igen. Pontosabban a tiéd. Ő a te meglepetés 18. szülinapi ajándékod.

Ez valami varázsszó lehetett, mert a lány közelebb merészkedett hozzám és óvatosan megsimogatott. Ezután egy kis időre eltűntek,mert bementek a házba én pedig az ajtó előtti lábtörlőn feküdtem és hallottam, hogy az Anyukájával rólam beszélgetnek.

–          A családi találkozókor Tati megkérdezte Kláritól, hogy van-e most valamilyen kutyája, akinek gazdát keres. Mondta, hogy van egy, összeveszett a barátnőjével és ő visszaadta a kutyát. Egy tacskókeverék, nagyon gyönyörű. Másnap hazament érte, képes volt ezért 8 órát vezetni oda-vissza. Este mentünk érte, hát amikor megláttuk nem voltunk elájulva tőle, főleg Keresztapád, csak pislogott, hogy milyen kis csúnya, alig van szőre, sovány. De ennél még rosszabb állapotban volt amikor hozzá került. Úgyhogy elhoztuk.

–          Mekkora lesz?

–          Nem nő már többet, nem kölyök. 2-3 éves.

–          Na akkor lehet Rosie.

–          Hát, nem hiszem. Fiú kutya. Elneveztem Siminek,mert egész úton simogattam a kocsiban.

–          Ajj,de én Rosiet akartam. Na mindegy, akkor lesz Simi. Kimegyek megnézem.

Ott ültem az ajtóban. Kijött hozzám, kicsit féltem, hogy megint megijed tőlem,de ezúttal nem ez történt. Nagyon óvatosan leguggolt hozzám, megsimogatott és azt suttogta: Nagyon foglak szeretni! Jó helyre kerültél. – Amikor ezt mondta, egy teljesen új érzés futott végig bennem. Annyira szerettem volna hinni neki, de úgy voltam vele,hogy majd meglátjuk, már annyiszor reménykedtem és mindig csalódtam. De talán most tényleg jó helyen leszek.

Másnap reggel sietett hozzám, de óvatosan közelített felém, nem akart megijeszteni. Majd fokozatosan egyre többször simogatott meg és beszélt hozzám, amikor mások nem hallották. Minden félét, hogy jajj de pici vagyok, meg ne féljek tőle és ne haragudjak, amiért tegnap úgy visított,de nagyon megijedt, hogy egy idegen kutya van az udvarukon és meg fogja őket harapni. Olyan őszinte volt és olyan kedves. Ráadásul a többiekhez képest nagyon sokat törődött velem. Biztatott, hogy kövessem, sétálgatott velem az udvaron – szerencsére az első éjszaka után nem zártak be sehova, megértettem, hogy nem szabad elmennem innen, így most már szabadon felfedezhettem az új otthonomat. Az új családom leste szinte minden lépésemet, biztattak, ha jó dolgot csináltam (például ettem, vagy ittam, odamentem hozzájuk amikor hívtak) de rám szóltak, amikor rosszat csináltam – a járda helyett a virágoskerten át rövidítettem az utamat.  Napról napra szebb lettem. Én nem láttam magamat, de éreztem, hogy jobban vagyok, már nem éget úgy a nap, bár azért még mindig kevés szőröm van. A lábaim sem voltak már olyan kis véznák, híztam egy picit. Olyan finomakat kapok enni. Ráadásul amikor a Nagyi megjelenik a kis vödörrel, nekem is mindig jut belőle valami finomság nemcsak a tyúkoknak. Kezdek berendezkedni, bár nem értem, hogy miért akarják, hogy a kutyaházban aludjak?! A reggelinél,vacsoránál azért beszaladok, ugyanis arra tanítottak, hogy oda kell menjek, utána egy kicsit ücsörgök és ha azt mondják: „Mehetsz” akkor mehetek oda a tányérhoz. A kis gazdimnál egyszer hamarabb akartam,de olyan gyorsan rám kiabált egy NEM!-et, hogy  inkább nála is betartom a szabályokat. Hadd lássák, hogy nem vagyok én buta. Szépen leülök, ha megkérnek,de ha valamit nem akarok akkor megmakacsolom magam. A Nagypapája szokott fütyörészni, nekem is kitalált egy dallamot. Ha azt meghallom azonnal rohanok hozzá. A többiek nem tudják utánozni, olyan vicces amikor próbálkoznak.

Az új családom

2013 március 8. | Szerző: Simi

Mire kezdtem jól érezni magam, a kedves hölgy és egy másik, fiatalabb lány beültettek a kocsiba és nagyon sokáig mentünk, végül órákkal később megálltunk egy háznál. Már nem bírtam azt a hosszú utat, kicsit a reggelim összekente a kocsiját. Úgy sajnáltam,de nem tehettem róla, kikívánkozott belőlem a sok zötykölődés után. Cirmi úgy búcsúzott tőlem, hogy reméli jó helyre kerülök. Csak tudnám honnan ilyen jól informált ez a macska?! Én azt hittem csak az állatorvoshoz visznek. De oda már réges-régen oda kellett volna érnünk, ha nem csal az időérzékem. Ráadásul ma is nagyon meleg is volt. Na azért a kedves hölgy és a lány is nagyon odafigyeltek rám az út alatt. Megálltunk párszor, hogy tudjak pisilni, kaptam vizet is.  Aztán végre megérkeztünk,ölbe kapott és bevitt egy kertbe. Itt is voltak kutyák, az egyikük Szürke, olyan aranyosan ugrált ott, igazi vidám kiskutya.  Jó neki. Na de nem csak kutyák voltak itt, hanem pár ember is, akik úgy tűnt minket vártak.

– Na, hát ő az. Ugye milyen gyönyörű? – mondta rólam a kedves hölgy a vele szemben állóknak. Nem lehetett valami hihető amit mondott, mert a férfi nagyon furcsán nézett rám, még fintorgott is és nagyot nézett : EZ?!

– Na leteszem ide Borzast, (vagyis engem) ismerkedjetek meg. Ők lesznek az új családod. Nyugodj meg, nagyon jó helyre kerülsz. – próbált nyugtatni a kedves hölgy,mivel kicsit remegtem.

Amíg ők beszélgettek odajött hozzám Szürke és elmesélte, hogy őt is az út mellől szedték fel, nem értette, hogy mit követett el, mert olyan jó családja volt, tanították, rengeteget játszottak vele, szép nyakörve volt…. aztán valahogy elveszítették egymást, már nem emlékszik rá, hogyan.

–  A kedves hölgy anyukájánál lakok most, egy dagi,öreg tacskóval meg egy vendégkutyával,aki csak nappal van itt, a szomszéd eteti,de ott nem aludhat, így őt is befogadjuk néha. Jó dolgom van, nagyon kedvesek velem és még játszani is szeretnek velem. A néni is, de főleg az unokái, vagy van egy lány, aki csak néha jön,de olyan kedves velem mindig. Imádom, ha elgurítják a labdát én meg visszavihetem nekik. De pitizni is tudok. Sokat simogatnak.  Na és téged hova visznek? Te is velünk fogsz lakni?

–  Nem tudom. Szerintem azokkal, akik most épp a kedves hölggyel beszélgetnek. Ők milyenek?

–  Ők nem itt laknak, csak vendégségben vannak. Látod, azzal a fehér kocsival jöttek. Nem itteni szaga van. Még nem voltam náluk,de messziről jöttek az biztos. Emlékszem rájuk, évente párszor eljönnek ide, a hölgy nagyon kedves velem mindig, gurítja a labdát. Meg többen szoktak jönni,de a lányt  most nem látom, meg van egy öregebb is, ő is mindig kedves velem. A lányt is szeretem, olyan lelkesen gurította mindig a labdát nekem,meg jól megmasszírozta a hátamat is.

–  Remélem igazad lesz és tényleg jó helyre kerülök.

Elmeséltem neki mi történt velem eddig.  Nem sokat tudtunk beszélgetni, mert hamarosan elköszönt tőlem a kedves hölgy, majd a másik hölgy óvatosan beemelt a fehér kocsiba. Elöl ültünk. Annyira féltem egész úton. Ráadásul már ma kocsikáztam egyet, ilyen sokat nem szoktam. Ha ismerős emberekkel megyek ennyit kocsival, biztos élvezem, mert szeretem, de ők újak voltak. Féltem tőlük, bár nem adtak rá okot. Csak hát ugye a régi rossz tapasztalatok…. Annyira kedves volt egész úton, beszélt hozzám, illetve végig simogatott. Arról beszélgettek, hogy milyen kis csúnyácska vagyok, de ha már ilyen messziről hozott a kedves hölgy, akkor nem akartak visszautasítani, majd lesz valami. Azt is mondták, hogy nem mondhatják el a hölgy lányának, hogy én ott fogok náluk lakni mostantól, hadd legyen meglepetés, amikor egy hét múlva hazajön az osztálykirándulásról.  Nem tudom mi az, de bízom benne, hogy jó helyem lesz. Annyira szeretnék már egy igazi otthont. Az út alatt nagyon jól bántak velem, úgyhogy picit reménykedek, hogy “Ez lesz az!” az én igazi otthonom.

Ház a tónál

2013 február 28. | Szerző: Simi

Most az ő garázsába kerültem. Szép helyen lakik. Van egy jó nagy tó is a háza mellett és az udvara is nagy. Előbbi megállapítás jó is meg nem is. Igazság szerint nem szeretem a vizet. Nem én vagyok az egyedüli kutya a kertben,mert a Megmentőmnek van két nagyobb kutyája is, akik furcsán méregettek engem.

– Itt én vagyok a főnök, te nem ugathatsz bele a mi dolgunkba. Megértetted? – szegezte nekem a kérdést a fehér komondor.

Ilyen fogadtatás után csoda, hogy kibírtuk együtt két hétig. Szerencsére rájöttek, hogy nem sok vizet zavarok, csendesen meghúzom magam.  Volt egy cica, na vele teljesen összehaverkodtam. Az első helyemen is volt egy cica, úgyhogy én szinte egy cicával nőttem fel,lehet azért is igénylem annyira a simogatást. Olyan furcsa,de másra nem emlékszem a gyerekkoromból,pedig nem volt az olyan régen. Az biztos, hogy Cirmivel jól kijöttem. Ketten voltunk a lakásban, összebújtunk mikor hideg volt, vagy álmosak voltunk. Ő is szeretett engem, ő vigasztalt amikor kikaptam a seprűvel (sokszor minden alap nélkül, egyszerűen mert rossz helyen álltam) Vajon mi lehet vele? Ő is sokat mászkált, főleg nyáron. Ő vett rá a csámborgásra engem is. Mondta, hogy így sok új barátot szerezhetek és egy kicsit jobban érezhetem majd magam. Őt szinte az összes macska ismerte, büszke is volt rá nagyon.

Ez a cica is sündörög körülöttem, meg velem alszik. Azt mondta, hogy a komondor nem olyan kemény szívű csávó, csak az újoncokkal keménykedik. Ő volt a kedves hölgy első kutyája, utána jöttek a többiek. Azóta már megszokták egymást, úgyhogy csak néha veszekednek. Eleinte őt is megkergette a másik kutya,de aztán a komondor rászólt, hogy nem szabad. Na persze pont ő mondta ezt, mikor eleinte ő is jól megkergette, szegény Cica felmászott a nagy diófára és nem tudott lejönni onnan. A kedves hölgy testvére szedte le, miután megunta az órákon keresztül tartó nyávogást és elkezdte keresni a hang forrását.  Cica elárulta, hogy télen a komondor néha megengedte, hogy hozzábújjon,mikor fázott. De ez szigorúan titkos. A többieknek nem szabad, hogy elmondjam,mert akkor megtudják, a komondornak vajból van a szíve.  Most már csak azt kell megvárnom, hogy velem is kedvesebb legyen. Talán van rá remény. Ma például elfogyott a vizem és arrébb tolta a saját tálkáját, hogy tudjak inni. Rettenetesen meleg volt ma is.

Az utcán

2013 február 13. | Szerző: Simi

Nagyon meleg volt. A nap égette a bőrömet. Éppen egy út mellett ültem, pihentem. Már többször voltam itt, legutóbb egy vizslával beszélgettem. Nem tudom mi lett vele, remélem nem lett semmi komoly baja. Olyan gyorsan mennek néha az autók. Közben elbóbiskoltam és már lemenőben volt a nap. Észre sem vettem, hogy elaludtam.  Úgy gondolom, hogy elég sokat alszok. Így könnyebb elviselni a fájdalmat. Valami nem stimmel velem, érzem.  A vizsla barátom is azt mondta, hogy elég rossz bőrben vagyok.

Ilyesmik jártak a fejemben, amikor megállt egy kocsi és kiszállt belőle egy magas nő. Olyan kedvesen szólt hozzám, de én annyira féltem tőle a korábbi rossz tapasztalataim miatt. Csúnyán bánnak ám az emberek az utcára került kutyákkal, pedig én senkit sem bántottam. Fiú létemre elég békés természetűnek tartom magam. Nem szeretek veszekedni. Szóval ez a tündéri nő odajött hozzám és azt kérdezte:

–          Van otthonod, drágaságom? Várnak valahol?

Jó embernek tűnt és olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy megerőltettem magam és feltápászkodtam. Ezt úgy tűnt beleegyezésnek vette, ugyanis óvatosan felemelt és betett a kocsijába, elvitt az állatorvoshoz. Már a bejáratnál megcsapott a rendelő illata. Hú de nem szeretem ezt a szagot. Tiltakozni akartam és megmakacsoltam magam, hogy nem megyek be, de ez a kedves nő megnyugtatott, hogy semmi gond, majd a doktor bácsi meggyógyít.  Ha ez azt jelenti, hogy jobban fogom magam érezni, akkor állok elébe! Olyan jó lenne már ha nem égetné a nap a bőrömet és nem fájna minden mozdulatom.  Úgyhogy hagytam, hogy bevigyen, feltegyen az asztalra. A doktor bácsi megismert. Ő is olyan kedves volt velem mindig, amikor itt voltam. Azt mondta, hogy most pár hétig itt kell maradjak, de utána hazavihet a kedves hölgy. Hát ő Klárinak hívta, de én továbbra is kedves Hölgynek hívom. A gazdáim nem voltak velem ennyire kedvesek, sosem kezelték a bőrproblémámat, pedig a doktor bácsi is mindig mondta nekik, mikor nagy ritkán elhoztak ide, hogy már korábban kellett volna jönni. Nem törődtek velem. Pedig amikor kölyökkoromban hozzájuk kerültem én voltam a kedvencük. Mindenféle finom falatokkal kedveskedtek nekem, együtt néztük a tv-t, ott aludhattam a kanapén.

Miután letelt a megfigyelési időm, nagyon megörültem, amikor megéreztem a kedves hölgy illatát. Hát eljött értem! Már kezdtem félni, hogy itt maradok. Volt itt egy fekete spániel, nagyon rossz bőrben volt,alig bírt menni. A gazdija egy idős néni volt, nagyon sírt, amiért el kellett altatni az ő 15 éves kedvencét, de már nagy fájdalmai voltak. Én csak azt láttam,hogy kapott egy szurit és utána nem mozdult. Mikor eljött a kedves Hölgy a doktor bácsi nekem is adni akart egy szurit. Megijedtem, hogy nem mozdulok utána én sem. Már mindenre fel voltam készülve. Szerencsére nem volt utána semmi bajom.  A hölgy rólam beszélgetett a doktor bácsival:

–          Milyen szépen kinőtt a szőre. Pedig azt hittem, hogy kínai kopaszkutyát találtam. Milyen fajta?

–          Tacskó keveréknek gondolom, olyan 2-3 éves lehet.

–          Tudja, hogy kié a kutya? Sikerült megtalálni a gazdáját, vagy nem keresett senki hasonló kutyát? Én megkérdeztem az ismerőseimet, még hirdetést is tettem az internetre, hátha valakinek hiányzik a kis kedvence, de senki nem jelentkezett.

–          Nem is fognak. Ismerem a gazdáját, de nagyon elhanyagolta ezt a szegény kiskutyát. Érzékeny a bőre, de nem hozták el amikor kiújultak nála a panaszok. Egyébként szeretett mászkálni a kis drága, ők meg örültek, hogy egy gonddal kevesebb. Amikor hozzájuk került a kisgyerekek nagyon szerettek volna egy kutyát, de amikor nagyobb lett nem törődtek vele.

–          Ó. Pedig olyan jámbornak tűnik, egyáltalán nem ezt érdemelte. Ha senki sem keresi, akkor majd én keresek neki egy új helyet. Nálam is maradhatna egy darabig de a három másik kutyám nem szereti az újoncokat, ő pedig csak céltábla lenne a szemükben,akit bánthatnak.

A kedves Hölgy elvitt kocsival az egyik barátnőjéhez. Ez a nő is kedvesen beszélt hozzám, de nem igazán akartam nála maradni. A kedves Hölgy mondta, hogy itt jó helyem lesz, nála sajnos nem tudok maradni. Két hétig voltam itt. Kaptam finom ennivalót, vizem is volt mindig, de egy garázsban tartottak és csak nagyon ritkán engedtek ki. Oké, hogy szobatiszta vagyok, de azért naponta háromszor legalább szeretnék kimenni, mert sokáig én sem bírom. Legutóbb is amikor elfelejtettek kiengedni, már nagyon kellett pisilnem és nem bírtam tovább, odapisiltem az ajtó elé. Amikor hazajött a régi gazdám, jól elfenekelt a seprűvel, amiért ezt csináltam. Nem érzem magam hibásnak, mert igazán sokáig visszatartottam, de azért 14 órán keresztül kibírni?! Csinálja utánam. Ha nem tudja, majd őt is elverik egy seprűvel.

Két héttel később azt hittem álmodom, amikor meghallottam a hangját.

–          Miért veted a szememre, hogy nem törődök vele? Befogadtam, etetem, itatom, mégis mit vársz tőlem?

–          Kiengeded őt levegőzni, hogy el tudja intézni a dolgát?

–          Igen, amikor hazajövök. De tudod, hogy sokáig dolgozok nem érek rá. Ha nem tetszik neked ez a módszer, akkor vidd el. Nem ragaszkodok hozzá.

–          Jó. Akkor viszem.

Hurrá. Ez a kedves hölgy. Csóváltam a farkam is egy picit neki. Az ölébe vett és elvitt kocsikázni. Imádom kocsikázni, olyan jó. Igaz, hogy nem sokat látok az útból, de olyan kényelmes az ülés. Amikor rátette a kezét arra a fekete pálcára,amit néha arrébb tol,óvatosan megszagoltam a kezét. Szegény megijedt a nedves orrom érintésétől.  Tőle meg én ijedtem meg. Na szépek vagyunk. Amikor látta, hogy csak én vagyok, akkor megsimogatta a fejem. Kezdem azt érezni, hogy szerencsés vagyok, jó kezekbe kerültem.