Az új családom

2013 március 8. | Szerző: Simi |

Mire kezdtem jól érezni magam, a kedves hölgy és egy másik, fiatalabb lány beültettek a kocsiba és nagyon sokáig mentünk, végül órákkal később megálltunk egy háznál. Már nem bírtam azt a hosszú utat, kicsit a reggelim összekente a kocsiját. Úgy sajnáltam,de nem tehettem róla, kikívánkozott belőlem a sok zötykölődés után. Cirmi úgy búcsúzott tőlem, hogy reméli jó helyre kerülök. Csak tudnám honnan ilyen jól informált ez a macska?! Én azt hittem csak az állatorvoshoz visznek. De oda már réges-régen oda kellett volna érnünk, ha nem csal az időérzékem. Ráadásul ma is nagyon meleg is volt. Na azért a kedves hölgy és a lány is nagyon odafigyeltek rám az út alatt. Megálltunk párszor, hogy tudjak pisilni, kaptam vizet is.  Aztán végre megérkeztünk,ölbe kapott és bevitt egy kertbe. Itt is voltak kutyák, az egyikük Szürke, olyan aranyosan ugrált ott, igazi vidám kiskutya.  Jó neki. Na de nem csak kutyák voltak itt, hanem pár ember is, akik úgy tűnt minket vártak.

– Na, hát ő az. Ugye milyen gyönyörű? – mondta rólam a kedves hölgy a vele szemben állóknak. Nem lehetett valami hihető amit mondott, mert a férfi nagyon furcsán nézett rám, még fintorgott is és nagyot nézett : EZ?!

– Na leteszem ide Borzast, (vagyis engem) ismerkedjetek meg. Ők lesznek az új családod. Nyugodj meg, nagyon jó helyre kerülsz. – próbált nyugtatni a kedves hölgy,mivel kicsit remegtem.

Amíg ők beszélgettek odajött hozzám Szürke és elmesélte, hogy őt is az út mellől szedték fel, nem értette, hogy mit követett el, mert olyan jó családja volt, tanították, rengeteget játszottak vele, szép nyakörve volt…. aztán valahogy elveszítették egymást, már nem emlékszik rá, hogyan.

–  A kedves hölgy anyukájánál lakok most, egy dagi,öreg tacskóval meg egy vendégkutyával,aki csak nappal van itt, a szomszéd eteti,de ott nem aludhat, így őt is befogadjuk néha. Jó dolgom van, nagyon kedvesek velem és még játszani is szeretnek velem. A néni is, de főleg az unokái, vagy van egy lány, aki csak néha jön,de olyan kedves velem mindig. Imádom, ha elgurítják a labdát én meg visszavihetem nekik. De pitizni is tudok. Sokat simogatnak.  Na és téged hova visznek? Te is velünk fogsz lakni?

–  Nem tudom. Szerintem azokkal, akik most épp a kedves hölggyel beszélgetnek. Ők milyenek?

–  Ők nem itt laknak, csak vendégségben vannak. Látod, azzal a fehér kocsival jöttek. Nem itteni szaga van. Még nem voltam náluk,de messziről jöttek az biztos. Emlékszem rájuk, évente párszor eljönnek ide, a hölgy nagyon kedves velem mindig, gurítja a labdát. Meg többen szoktak jönni,de a lányt  most nem látom, meg van egy öregebb is, ő is mindig kedves velem. A lányt is szeretem, olyan lelkesen gurította mindig a labdát nekem,meg jól megmasszírozta a hátamat is.

–  Remélem igazad lesz és tényleg jó helyre kerülök.

Elmeséltem neki mi történt velem eddig.  Nem sokat tudtunk beszélgetni, mert hamarosan elköszönt tőlem a kedves hölgy, majd a másik hölgy óvatosan beemelt a fehér kocsiba. Elöl ültünk. Annyira féltem egész úton. Ráadásul már ma kocsikáztam egyet, ilyen sokat nem szoktam. Ha ismerős emberekkel megyek ennyit kocsival, biztos élvezem, mert szeretem, de ők újak voltak. Féltem tőlük, bár nem adtak rá okot. Csak hát ugye a régi rossz tapasztalatok…. Annyira kedves volt egész úton, beszélt hozzám, illetve végig simogatott. Arról beszélgettek, hogy milyen kis csúnyácska vagyok, de ha már ilyen messziről hozott a kedves hölgy, akkor nem akartak visszautasítani, majd lesz valami. Azt is mondták, hogy nem mondhatják el a hölgy lányának, hogy én ott fogok náluk lakni mostantól, hadd legyen meglepetés, amikor egy hét múlva hazajön az osztálykirándulásról.  Nem tudom mi az, de bízom benne, hogy jó helyem lesz. Annyira szeretnék már egy igazi otthont. Az út alatt nagyon jól bántak velem, úgyhogy picit reménykedek, hogy “Ez lesz az!” az én igazi otthonom.