Nagyon meleg volt. A nap égette a bőrömet. Éppen egy út mellett ültem, pihentem. Már többször voltam itt, legutóbb egy vizslával beszélgettem. Nem tudom mi lett vele, remélem nem lett semmi komoly baja. Olyan gyorsan mennek néha az autók. Közben elbóbiskoltam és már lemenőben volt a nap. Észre sem vettem, hogy elaludtam. Úgy gondolom, hogy elég sokat alszok. Így könnyebb elviselni a fájdalmat. Valami nem stimmel velem, érzem. A vizsla barátom is azt mondta, hogy elég rossz bőrben vagyok.
Ilyesmik jártak a fejemben, amikor megállt egy kocsi és kiszállt belőle egy magas nő. Olyan kedvesen szólt hozzám, de én annyira féltem tőle a korábbi rossz tapasztalataim miatt. Csúnyán bánnak ám az emberek az utcára került kutyákkal, pedig én senkit sem bántottam. Fiú létemre elég békés természetűnek tartom magam. Nem szeretek veszekedni. Szóval ez a tündéri nő odajött hozzám és azt kérdezte:
– Van otthonod, drágaságom? Várnak valahol?
Jó embernek tűnt és olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy megerőltettem magam és feltápászkodtam. Ezt úgy tűnt beleegyezésnek vette, ugyanis óvatosan felemelt és betett a kocsijába, elvitt az állatorvoshoz. Már a bejáratnál megcsapott a rendelő illata. Hú de nem szeretem ezt a szagot. Tiltakozni akartam és megmakacsoltam magam, hogy nem megyek be, de ez a kedves nő megnyugtatott, hogy semmi gond, majd a doktor bácsi meggyógyít. Ha ez azt jelenti, hogy jobban fogom magam érezni, akkor állok elébe! Olyan jó lenne már ha nem égetné a nap a bőrömet és nem fájna minden mozdulatom. Úgyhogy hagytam, hogy bevigyen, feltegyen az asztalra. A doktor bácsi megismert. Ő is olyan kedves volt velem mindig, amikor itt voltam. Azt mondta, hogy most pár hétig itt kell maradjak, de utána hazavihet a kedves hölgy. Hát ő Klárinak hívta, de én továbbra is kedves Hölgynek hívom. A gazdáim nem voltak velem ennyire kedvesek, sosem kezelték a bőrproblémámat, pedig a doktor bácsi is mindig mondta nekik, mikor nagy ritkán elhoztak ide, hogy már korábban kellett volna jönni. Nem törődtek velem. Pedig amikor kölyökkoromban hozzájuk kerültem én voltam a kedvencük. Mindenféle finom falatokkal kedveskedtek nekem, együtt néztük a tv-t, ott aludhattam a kanapén.
Miután letelt a megfigyelési időm, nagyon megörültem, amikor megéreztem a kedves hölgy illatát. Hát eljött értem! Már kezdtem félni, hogy itt maradok. Volt itt egy fekete spániel, nagyon rossz bőrben volt,alig bírt menni. A gazdija egy idős néni volt, nagyon sírt, amiért el kellett altatni az ő 15 éves kedvencét, de már nagy fájdalmai voltak. Én csak azt láttam,hogy kapott egy szurit és utána nem mozdult. Mikor eljött a kedves Hölgy a doktor bácsi nekem is adni akart egy szurit. Megijedtem, hogy nem mozdulok utána én sem. Már mindenre fel voltam készülve. Szerencsére nem volt utána semmi bajom. A hölgy rólam beszélgetett a doktor bácsival:
– Milyen szépen kinőtt a szőre. Pedig azt hittem, hogy kínai kopaszkutyát találtam. Milyen fajta?
– Tacskó keveréknek gondolom, olyan 2-3 éves lehet.
– Tudja, hogy kié a kutya? Sikerült megtalálni a gazdáját, vagy nem keresett senki hasonló kutyát? Én megkérdeztem az ismerőseimet, még hirdetést is tettem az internetre, hátha valakinek hiányzik a kis kedvence, de senki nem jelentkezett.
– Nem is fognak. Ismerem a gazdáját, de nagyon elhanyagolta ezt a szegény kiskutyát. Érzékeny a bőre, de nem hozták el amikor kiújultak nála a panaszok. Egyébként szeretett mászkálni a kis drága, ők meg örültek, hogy egy gonddal kevesebb. Amikor hozzájuk került a kisgyerekek nagyon szerettek volna egy kutyát, de amikor nagyobb lett nem törődtek vele.
– Ó. Pedig olyan jámbornak tűnik, egyáltalán nem ezt érdemelte. Ha senki sem keresi, akkor majd én keresek neki egy új helyet. Nálam is maradhatna egy darabig de a három másik kutyám nem szereti az újoncokat, ő pedig csak céltábla lenne a szemükben,akit bánthatnak.
A kedves Hölgy elvitt kocsival az egyik barátnőjéhez. Ez a nő is kedvesen beszélt hozzám, de nem igazán akartam nála maradni. A kedves Hölgy mondta, hogy itt jó helyem lesz, nála sajnos nem tudok maradni. Két hétig voltam itt. Kaptam finom ennivalót, vizem is volt mindig, de egy garázsban tartottak és csak nagyon ritkán engedtek ki. Oké, hogy szobatiszta vagyok, de azért naponta háromszor legalább szeretnék kimenni, mert sokáig én sem bírom. Legutóbb is amikor elfelejtettek kiengedni, már nagyon kellett pisilnem és nem bírtam tovább, odapisiltem az ajtó elé. Amikor hazajött a régi gazdám, jól elfenekelt a seprűvel, amiért ezt csináltam. Nem érzem magam hibásnak, mert igazán sokáig visszatartottam, de azért 14 órán keresztül kibírni?! Csinálja utánam. Ha nem tudja, majd őt is elverik egy seprűvel.
Két héttel később azt hittem álmodom, amikor meghallottam a hangját.
– Miért veted a szememre, hogy nem törődök vele? Befogadtam, etetem, itatom, mégis mit vársz tőlem?
– Kiengeded őt levegőzni, hogy el tudja intézni a dolgát?
– Igen, amikor hazajövök. De tudod, hogy sokáig dolgozok nem érek rá. Ha nem tetszik neked ez a módszer, akkor vidd el. Nem ragaszkodok hozzá.
– Jó. Akkor viszem.
Hurrá. Ez a kedves hölgy. Csóváltam a farkam is egy picit neki. Az ölébe vett és elvitt kocsikázni. Imádom kocsikázni, olyan jó. Igaz, hogy nem sokat látok az útból, de olyan kényelmes az ülés. Amikor rátette a kezét arra a fekete pálcára,amit néha arrébb tol,óvatosan megszagoltam a kezét. Szegény megijedt a nedves orrom érintésétől. Tőle meg én ijedtem meg. Na szépek vagyunk. Amikor látta, hogy csak én vagyok, akkor megsimogatta a fejem. Kezdem azt érezni, hogy szerencsés vagyok, jó kezekbe kerültem.
Az utcán
2013 február 13. | Szerző: Simi
Nagyon meleg volt. A nap égette a bőrömet. Éppen egy út mellett ültem, pihentem. Már többször voltam itt, legutóbb egy vizslával beszélgettem. Nem tudom mi lett vele, remélem nem lett semmi komoly baja. Olyan gyorsan mennek néha az autók. Közben elbóbiskoltam és már lemenőben volt a nap. Észre sem vettem, hogy elaludtam. Úgy gondolom, hogy elég sokat alszok. Így könnyebb elviselni a fájdalmat. Valami nem stimmel velem, érzem. A vizsla barátom is azt mondta, hogy elég rossz bőrben vagyok.
Ilyesmik jártak a fejemben, amikor megállt egy kocsi és kiszállt belőle egy magas nő. Olyan kedvesen szólt hozzám, de én annyira féltem tőle a korábbi rossz tapasztalataim miatt. Csúnyán bánnak ám az emberek az utcára került kutyákkal, pedig én senkit sem bántottam. Fiú létemre elég békés természetűnek tartom magam. Nem szeretek veszekedni. Szóval ez a tündéri nő odajött hozzám és azt kérdezte:
– Van otthonod, drágaságom? Várnak valahol?
Jó embernek tűnt és olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy megerőltettem magam és feltápászkodtam. Ezt úgy tűnt beleegyezésnek vette, ugyanis óvatosan felemelt és betett a kocsijába, elvitt az állatorvoshoz. Már a bejáratnál megcsapott a rendelő illata. Hú de nem szeretem ezt a szagot. Tiltakozni akartam és megmakacsoltam magam, hogy nem megyek be, de ez a kedves nő megnyugtatott, hogy semmi gond, majd a doktor bácsi meggyógyít. Ha ez azt jelenti, hogy jobban fogom magam érezni, akkor állok elébe! Olyan jó lenne már ha nem égetné a nap a bőrömet és nem fájna minden mozdulatom. Úgyhogy hagytam, hogy bevigyen, feltegyen az asztalra. A doktor bácsi megismert. Ő is olyan kedves volt velem mindig, amikor itt voltam. Azt mondta, hogy most pár hétig itt kell maradjak, de utána hazavihet a kedves hölgy. Hát ő Klárinak hívta, de én továbbra is kedves Hölgynek hívom. A gazdáim nem voltak velem ennyire kedvesek, sosem kezelték a bőrproblémámat, pedig a doktor bácsi is mindig mondta nekik, mikor nagy ritkán elhoztak ide, hogy már korábban kellett volna jönni. Nem törődtek velem. Pedig amikor kölyökkoromban hozzájuk kerültem én voltam a kedvencük. Mindenféle finom falatokkal kedveskedtek nekem, együtt néztük a tv-t, ott aludhattam a kanapén.
Miután letelt a megfigyelési időm, nagyon megörültem, amikor megéreztem a kedves hölgy illatát. Hát eljött értem! Már kezdtem félni, hogy itt maradok. Volt itt egy fekete spániel, nagyon rossz bőrben volt,alig bírt menni. A gazdija egy idős néni volt, nagyon sírt, amiért el kellett altatni az ő 15 éves kedvencét, de már nagy fájdalmai voltak. Én csak azt láttam,hogy kapott egy szurit és utána nem mozdult. Mikor eljött a kedves Hölgy a doktor bácsi nekem is adni akart egy szurit. Megijedtem, hogy nem mozdulok utána én sem. Már mindenre fel voltam készülve. Szerencsére nem volt utána semmi bajom. A hölgy rólam beszélgetett a doktor bácsival:
– Milyen szépen kinőtt a szőre. Pedig azt hittem, hogy kínai kopaszkutyát találtam. Milyen fajta?
– Tacskó keveréknek gondolom, olyan 2-3 éves lehet.
– Tudja, hogy kié a kutya? Sikerült megtalálni a gazdáját, vagy nem keresett senki hasonló kutyát? Én megkérdeztem az ismerőseimet, még hirdetést is tettem az internetre, hátha valakinek hiányzik a kis kedvence, de senki nem jelentkezett.
– Nem is fognak. Ismerem a gazdáját, de nagyon elhanyagolta ezt a szegény kiskutyát. Érzékeny a bőre, de nem hozták el amikor kiújultak nála a panaszok. Egyébként szeretett mászkálni a kis drága, ők meg örültek, hogy egy gonddal kevesebb. Amikor hozzájuk került a kisgyerekek nagyon szerettek volna egy kutyát, de amikor nagyobb lett nem törődtek vele.
– Ó. Pedig olyan jámbornak tűnik, egyáltalán nem ezt érdemelte. Ha senki sem keresi, akkor majd én keresek neki egy új helyet. Nálam is maradhatna egy darabig de a három másik kutyám nem szereti az újoncokat, ő pedig csak céltábla lenne a szemükben,akit bánthatnak.
A kedves Hölgy elvitt kocsival az egyik barátnőjéhez. Ez a nő is kedvesen beszélt hozzám, de nem igazán akartam nála maradni. A kedves Hölgy mondta, hogy itt jó helyem lesz, nála sajnos nem tudok maradni. Két hétig voltam itt. Kaptam finom ennivalót, vizem is volt mindig, de egy garázsban tartottak és csak nagyon ritkán engedtek ki. Oké, hogy szobatiszta vagyok, de azért naponta háromszor legalább szeretnék kimenni, mert sokáig én sem bírom. Legutóbb is amikor elfelejtettek kiengedni, már nagyon kellett pisilnem és nem bírtam tovább, odapisiltem az ajtó elé. Amikor hazajött a régi gazdám, jól elfenekelt a seprűvel, amiért ezt csináltam. Nem érzem magam hibásnak, mert igazán sokáig visszatartottam, de azért 14 órán keresztül kibírni?! Csinálja utánam. Ha nem tudja, majd őt is elverik egy seprűvel.
Két héttel később azt hittem álmodom, amikor meghallottam a hangját.
– Miért veted a szememre, hogy nem törődök vele? Befogadtam, etetem, itatom, mégis mit vársz tőlem?
– Kiengeded őt levegőzni, hogy el tudja intézni a dolgát?
– Igen, amikor hazajövök. De tudod, hogy sokáig dolgozok nem érek rá. Ha nem tetszik neked ez a módszer, akkor vidd el. Nem ragaszkodok hozzá.
– Jó. Akkor viszem.
Hurrá. Ez a kedves hölgy. Csóváltam a farkam is egy picit neki. Az ölébe vett és elvitt kocsikázni. Imádom kocsikázni, olyan jó. Igaz, hogy nem sokat látok az útból, de olyan kényelmes az ülés. Amikor rátette a kezét arra a fekete pálcára,amit néha arrébb tol,óvatosan megszagoltam a kezét. Szegény megijedt a nedves orrom érintésétől. Tőle meg én ijedtem meg. Na szépek vagyunk. Amikor látta, hogy csak én vagyok, akkor megsimogatta a fejem. Kezdem azt érezni, hogy szerencsés vagyok, jó kezekbe kerültem.
Oldal ajánlása emailben
X